Volt a páromnak egy frankó kis Chicago korija, amit még 2003-ban Ulmban sikerült beújítanunk. Nem volt olcsó, de jó vétel volt. Szuper talp, szuper felfüggők. Kereket és csapágyat ugyan cseréltünk rajta, de a többi eredeti. Ezzel kezdett quad korizni, és bár kezdetben nem lelkesedett, ez a kori volt, amin végül beleszeretett a klasszikus koriba, ezzel tanult meg minden kis trükköt, ez volt neki az igazi. Persze csak utánam 😉
Aztán eltelt közel 20 év, és az idő vas foga lecsapott kegyetlenül az egyik legkényesebb részre, a cípőre. Először csak kopott, foszlott, aztán már egyre ergyábbul nézett ki, végül a sarkaknál elkezdett elválni a felsőrész a talptól. Persze mikor eresztett el végleg? Hát a Budapest Roller Disco téli rendezvényének napján, amikor is épp gumi harangot cseréltem az egyik felfüggő alatt. Kis kitérő, hogy a gumiharangot akkor kell cserélni, ha egyszer csak azt hallod menet közben, hogy az út rezgésével egy időben veszett kopogó-csattogó hang jön a talp felől... Szóval a cipőre visszatérve, vége lett. Este meg buli. Úgyhogy lépni kellett.
