Azóta is lógok az interjúval, de végre ez a poszt is megszületett.
Kérlek mutatkozz be pár mondatban:
Hey! Drive Bi Lova (azaz Kari) vagyok és Portlandben, Oregonban élek az Egyesült Államokban.
A Wreckers csapatában korizok, ami egy "amatőr csapata a Rose City Rollers-nek, aminek mellesleg igazgatótanácsi tagja vagyok. A Wreckers csapat skillek tekintetében pár fokozattal lejjebi besorolású mint a Wheels of Justice, de a környéken versenyző csapatnak számítunk. Flexibilisek vagyunk a részvételt (vannak csapatok, ahol feltétel hogy hány edzésen kell részt venni adott hónapban ahhoz hogy csapattag maradj - a szerk.) és az önkénteseket illetően és nincsen hivatalos "évadunk" (általában szeptembertől következő év májusáig tart, ilyenkor rendszeresek az edzések és a meccsek- a szerk.), kb. 4 meccset játszunk egy évben.
Emellett korcsolyázok egy másik csapatban is, ami nem kapcsolódik az előzőekhez, a Willamette Kidney Thieves-ben. Mielőtt Portlandbe költöztem az egyik első koris voltam a Rolling Hills Derby Dames csapatban a Washington állambeli Pullmanban.
1) Hogyan találtál rá a roller derby-re?
Az elhatározásom, hogy görkorcsolyázni fogok onnan jött, hogy közösségbe vágytam. Egy komoly szakítás, hetekkel a 30-ik születésnapom előtt nagyon egyedül éreztem magam. Egy kisvárosban éltem, a legtöbb barátomat a minkahelyemről ismertem és nem volt olyan hely, ahol más felnőtteket megismerhettem volna. Daq egy barátom barátja volt, aki nemrég költözött el. Iszogatni voltunk amikor azt mondta "Indítok egy roller derby csapatot - csatlakoznod kellene". Azt mondtam nincs az az Isten, de meggyőzött, hogy menjek el az első meetingre "csak hogy többen legyünk".
Egy pizzázóban találkoztunk a helyi plázában. Ott ültem kb 12 emberrel, akik mind hasonló korúak voltak mint én, olyanok, akikkel még sosem találkoztam ami nagyon furcsa volt ahhoz képest, hogy kisvárosban laktam. Remekül éreztem magam. Sztoriztunk, nevettünk és izgatott voltam a potenciális új barátok miatt. Hazafelé megálltam és megvettem azt a felszerelést amit csak be tudtam szerezni helyben: zoknikat, térdvédőt és egy vastag, borzasztó fogvédőt. A közelében sem volt annak amire szükségem lett volna, de valahogy ez az első vásárlás valóságossá tette - emiatt úgy éreztem, hogy végig tudom csinálni ezt az ijesztő új kalandot. Megrendeltem a legolcsóbb korit amit online találtam (a fejben úgy gondoltam úgy sem tart sokáig ez az egész) és 3 héttel később vasárnap reggel 9 már edzésen voltam. És akkor - a Rolling Hills Derby Dames megszületett. Azt hiszem úgy 2-3 ember látott egyáltalán derbyt a csapatból.
(2) Mióta űzöd ezt a sportot?)
Ennek már 9 és fél éve és hiszem, hogy egyhamar befejezném.
3) Sportoltál a derby előtt?
Nem - amikor kezdtem nagyon nem voltam formában: egy mérföldnyi séta edzésnek számított.
De úgy kezded, amilyen formában vagy. Megtanulod hogyan kell biztonságosan esni, és építed az izmaidat.
Idővel futni kezdtem, hogy ne fogyjak ki a szuszból mikor végre koriztunk, mert korlátozottan tudtuk igénybe venni a páylát.
Annyi év után sem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a derby edzésen kívűl is mozogni. Súlyemelés, jóga, biciklizés, hastánc - bármi ami boldoggá tesz.
Ez a sport megterhelő és ha mindig úgyanazt az mozgást végzed az megviseli a tested.
4) Mit szeretsz benne legjobban?
A magabiztosságom, amit a roller derbynek köszönhetően szereztem meg, az életem összes területére kihat. Olyan helyet találtam, ahol teljesen önmagam lehetek, olyan emberek között, akik szintén önmaguk akartak lenni. Minden siker amit megtapasztaltam megmutatta nekem, hogy képes vagyok olyan dolgokra, amikről sosem gondoltam volna hogy lehetségesek. A kapcsolataim egészségesebbek lettek, több állásra jelentkeztem, rájöttem hogyan másszak ki az adósságomból, messzebbre jutottam és sok új embert ismertem meg... Tudtam hogy képes vagyok dolgokra és hogy egy hatalmas közösség áll mögöttem. Amikor Portlandbe költöztem egy teljesen új közösségbe kerültem a derbynek köszönhetően. Gyorsabban beilleszkedtem és barátokat szereztem egy nagyvárosban, mint a legtöbb ember a korosztályomban. Most - a világ minden tájáról kapcsolatba kerülök emberekkel a roller derbynek köszönhetően! Vagy azért mert ezt a sportot űzik (mint a Budapest Roller Derby jófej tagjai) vagy azért mert nem játszanak, de többet akarnak tudni róla! A partnerem, Ben (alias Guerilla Toes) a legcsodásabb nagykövet, támogató és szuper fan, akit csak kérhetek. Sokat utazik a külföldre és állandóan a derbyről beszél az embereknek.
5) Milyen előnyei/ hátrányai annak, hogy egy derby csapat aktív tagja vagy?
Majdnem egy évtized után szinte mindenem fáj. Néha a szívem is. Amint egy csapat tagja leszel és versenyezni kezdesz, nagy dolgot vállalsz magadra és a végén ehhez igazítod az életed. Ez azt is jelenti, hogy ha nem játszol jól vagy nem teljesítesz egy teszten vagy nem értesz egyet egy csapatdöntéssel, az nagyon megvisel. Ezt ki kell beszélned azoknak akik közel állnak hozzád és reális elvárásokat kell támasztanod a jó és rossz dolgokat illetően. Mindeképpen legyenek barátaid a derbyn kívűl. Ez segít hogy ne szűküljön be a látótered. (És különben is, ki szurkolna neked, ha ők nem lennének?!)
6) Mit mondanál annak, aki gondolkozik rajta, hogy csatlakozik egy derby csapathoz?
Ha a fejedben bármilyen kifogás azzal kezdődik, hogy "Én nem tudok..." vagy "Én soha...", akkor mindenképpen menned kell. Sosem találkoztam még egy olyan közösséggel, ami ennyire lelkesen segít építeni az embereket és túllépni a félelmeiken.
Nagyon hálás vagyok Karinak ezért az interjúért és az edzésekért. Hatalmas löketet adott nekükn.
Remélem egyszer majd korizhatok még vele :)
Please introduce yourself in a few words:
Hey! I’m Drive Bi Lova (aka Kari) and I live in Portland, Oregon, USA. I skate for the Wreckers, the “recreational” tier at Rose City Rollers, where I am also on the Board of Directors. The Wreckers are several skill levels down from the beloved Wheels of Justice that you know, but we are regionally competitive. We have flexible attendance and volunteer expectations, but we also don’t have a formal “season,” playing about 4 public games a year.
I also skate on a non-affiliated team I helped form, the Willamette Kidney Thieves. Prior to moving to Portland, I was one of the original skaters at the Rolling Hills Derby Dames in Pullman, Washington.
You can find me on Twitter and Instagram: @drivebilova
1) How did you discover roller derby?
My decision to skate came from a craving for community. It was right after a major break up, weeks away from turning 30, and I was feeling so alone. It was a small town and most of my friends were from work; there just weren’t places to meet other adults. Daq was a friend of a friend who had just moved away and we were out having drinks when she said “I’m starting a roller derby team - you should join us.” I said no way, but she convinced me to come to the first meeting “just so there will be more people there.”
We met at a pizza shop in the mall and I sat there with maybe 12 people, all about my age, none of whom I had ever met before, which felt so unusual in that small town. And I had a blast. We told stories and we laughed and I felt so excited about these new potential friends. I stopped at a store on my way home and bought the only equipment I could get locally: socks, kneepads, and a really thick, horrible mouthguard. It was nowhere near what I would need, but somehow making that first purchase made it feel real - made me feel like I could follow through on this very scary new adventure. I ordered the cheapest skates I could find online (in my head this wasn’t going to last long) and 3 weeks later I was at practice, 9am on a Sunday. And thus - the Rolling Hills Derby Dames were born. I think only 2 or 3 people had ever even seen roller derby at all.
(2) How long have you been playing? )
That was 9 ½ years ago and I cannot imagine stopping anytime soon.
3) Did you play any sports before?
No - and when I started I was definitely out of shape: walking a mile was a workout in my life. But you start where you are. You learn how to fall safely and you build the muscles you need. Eventually, because we had limited track access, I started running so I wouldn’t be so winded when we skated.
After so many years of it, I can’t over emphasize the importance of doing some sort of activity outside of derby. Lifting weights, yoga, bike riding, belly dancing - whatever makes you happy. This sport is hard on your body and only ever exercising it in the same way takes a toll.
4) What do you like most about it?
The confidence I have found through roller derby has spilled over to every area of my life. I found a place where I could fully be myself, around other people who were dying to be themselves too. Every success I experienced taught me that I could do things I never thought possible. My relationships got healthier, I applied for more jobs, I figured out how to get out of debt, I went further and met more new people…. I knew I was capable and I knew I had a huge community of people backing me up. And when I moved to Portland, I had a whole new community through roller derby. I adjusted and made friends faster in the big city than a lot of people my age. Now - I connect with people all over the world through roller derby! Either because they play (like the fabulous folks at Budapest Roller Derby Project) or because they don’t play and they want to learn about it! My partner, Ben (aka Guerilla Toes), is the most amazing ambassador, support system, and super fan you could ask for. He travels the world for work and talks to people about derby all the time.
5) Are there any advantages/disadvantages of being an active member of a derby team?
After almost a decade, my body hurts a lot. A lot. Sometimes my heart does too. Once you are on a team and competing, it’s a big time commitment and you end up building your life around it, because you love it. That means that when you don’t play well, or you don’t pass an assessment, or you don’t agree with a team decision it can cut to your core. So - you have to talk it out with people you love and you have to set reasonable expectations for the ups and the downs. Also, keep friends outside of derby. It helps you keep perspective on the world. (And besides, who will cheer at games if you don’t?!)
6) What would you say to someone who's thinking about joining a team?
If whatever excuse you have in your head start’s with “I can’t…” or “I’ve never…” then you absolutely need to go. I have never met a community so eager to help build people up and overcome their fears.
I'm very grateful for this interview and for the trainings. It gave us a big amount of positive energy.
I hope you'll come to Budapest someday and we'll skate together :)
Derby & roller skate love,
Bo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése